„A veszprémi Pannon Egyetem Manuscriptum rendezvénysorozatának harmadik alkalmán Gulyás Dénes operaénekessel beszélgetett Csáth Gézáról Arany Zsuzsanna. Az este abban különbözött az eddigiektől, hogy elsősorban Csáth Géza zenei munkásságával kapcsolatos adatok ismertetését tette központi témájává. Az apropó az, hogy a Sziveri Intézet szakmai felügyelete alá került egy, a Pannon Egyetem Alapítványa által megvásárolt kéziratgyűjtemény, ezen belül Csáth Géza hagyatékának egy része. Az est felépítéséhez nagy segítséget nyújtottak az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneművészeti Tárában őrzött kiadatlan kotta kéziratok is” – vezeti fel cikkét a Prae.hu portálon Varga Kinga. A következőkben szemelvényeket közlünk az összefoglalóból!

„Arany Zsuzsanna, Kosztolányi életművének kutatója kutatásai során már eddig is találkozott Kosztolányi Dezső tehetséges unokatestvérével, ifj. Brenner Józseffel, művésznevén Csáth Gézával. A tragikus sorsú művész több területen is mutatott talentumot. Bár a nagyközönség leginkább novellisztikáját ismeri, Csáthnak zenei munkái (zongoraművei és zeneműkritikái) is voltak, a képzőművészet iránt is érdeklődött, amellett hogy orvosi praxist folytatott. Gulyás Dénes véleménye szerint a kiteljesedését éppen az akadályozta meg, hogy túl sokfelé irányult érdeklődése, és így nem tudott igazán sokat alkotni egyik tevékenységében sem.
Gulyás Dénes instrukciójára Nyőgér József zongorán több Csáth-művet is eljátszott, az elsőt, egy cím nélküli darabot zárásként is megismételt. Ez még optimista kicsengésű, Gulyás Dénes beleérzése alapján a XIX. század elejének vidám, kávéházi bohém hangulatát adja vissza. Hallhattunk egy bölcsődalt, amely a gyermek ébrenlétből alvásba való átmenetét adja vissza zenei anyagában, amely már pesszimista jelzéseket mutat az értelmezők szerint, majd bemutattak egy Vízió című darabot is, amely ötnegyedes és négynegyedes ütemek váltakozásával még komorabb életérzést tükröz. […]
Wagnerrel és Puccinivel kapcsolatban. Wagnerről zenei szakzsargont idézve értesíti a közönséget arról, hogy ő volt az, aki megteremtette a valódi operát, és míg Beethovennel kapcsolatban az a vágya, hogy bárcsak ott ülne a zenekarban az előadók között, addig Wagnert csak hallgatni szereti.
Két, zenével kapcsolatos novelláját is megismerhettük a beszélgetés folyamán. Az egyik főhőse egy diák, aki, miközben Beethoven „Sonata Pathétique”-et játssza a zongorán, átéli annak minden fájdalmát és magasztos érzését, miközben megbántódik azon, hogy a lány, akivel játéka szüneteiben csókolózik, ezt nem érti. A másik novella egy múltba helyezett történet, egy nem létező levél ismertetése, amelyben egy magyar zenész írja le az 1842-es, drezdai Tannhäuser színpadra állításának történetét, ahol maga Wagner készíti fel a zenekart a mű bemutatására. Ez a szöveg egyébként csak most került elő a Sziveri Intézetben őrzött hagyatékból, és most jelent meg, a Mesék, amelyek rosszul végződnek című novellagyűjtemény legfrissebb kiadásában (Magvető, 2023). […]
A beszélgetést hallgatva a kultúrára fogékony közönség megismerhette Csáth Gézának egy teljesen ismeretlen oldalát, akinek nevét írói munkásságával kötjük össze, de zenei alkotásai, zenekritikái eddig homályban maradtak. Az est különlegességéhez az is hozzájárult, hogy zeneműveit hozzáértő módon meg is szólaltatták.”
Fotók: Szabó László
Comments