Történet
A Sziveri János Intézet Közép- és Kelet-Európai Irodalmi és Társadalomtudományi Kutatóközpont 2012-ben jött létre, a Sziveri János Társaság és a Pannon Egyetem Humántudományi Kara (korábbi nevén Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kara) kezdeményezésére, Veszprém városa és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma támogatásával.
Az Intézet az induláskor kiemelt figyelmet fordított a magyar irodalom közép-európai kontextusaira, valamint a határon túli magyar irodalmi és kulturális jelenségek kutatására, beleértve a magyar emigráció irodalmának és kultúrájának tanulmányozását. Kezdetben – kutatóintézetként, archívumként és könyvtárként – feladatai közé tartozott, hogy összegyűjtse és digitalizálja a 20. század második felének magyar nyelvű, közép- és kelet-európai együttműködésben gondolkodó, az irodalmi és a társadalmi megújulásra radikálisan törekvő folyóiratait (Echinox, Harmadkor, Hölgyfutár, Magyar Műhely, Mozgó Világ, Nappali Ház, Pompeji, Új Symposion). Emellett olyan kutatásokat is szorgalmazott, melyek az említett kiadványokkal kapcsolatos kulturális folyamatokkal, alkotói életművekkel foglalkoznak.
Az Intézet éveken át külön figyelmet fordított a névadó Sziveri János munkásságának és utóéletének dokumentálására, miután a kezdeti években a szerzői hagyatékot is őrizte és gondozta. Az egyetemi hallgatók, doktoranduszok és irodalomtörténészek bevonásával megvalósuló kutatásokat irodalmi estek, beszélgetések egészítették ki. Az egyes programok helyszínéül nem pusztán a Pannon Egyetem HTK szolgált, hanem – külső partnerek bevonása révén – belföldi és határon túli fórumokon is alkalom nyílt a bemutatkozásra. Az alapítók által delegált grémium tagjai Balázs Attila, Friedler Ferenc, Géczi János, Mikola Gyöngyi és Reményi József Tamás voltak. A Sziveri János Társaság jelenleg is működik, többek között ők adományozzák a Sziveri-díjat az arra érdemesnek ítélt fiatal alkotóknak.
2019-ben részben új alapokról folytatódott a Sziveri János Intézet Közép- és Kelet-Európai Irodalmi és Társadalomtudományi Kutatóközpont tevékenysége, amikor annak vezetését Arany Zsuzsanna egyetemi docens, a 20. század eleji modern magyar irodalom kutatója vette át. Bár az Intézet megőrizte korábbi, kultúraközvetítő jellegét – s továbbra is figyel a határon inneni és túli, sőt magyar és európai kulturális párbeszédekre –, immár fontossá vált az irodalomtörténeti, művelődéstörténeti és történettudományi kutatások eredményeinek népszerűsítése (és ezzel együtt a történeti perspektíva bevonása) is. Ennek eredményeként szabadegyetemi előadások szervezésébe kezdtünk, valamint Csáth Géza és a Kosztolányi család irodalmi hagyatékának Veszprémbe érkezése révén hangsúlyos szerepet kapott a Nyugat folyóirat korszakának és alkotóinak filológiai kutatása is.
